A szexuális kannibalizmus – vagyis amikor a nőstény a párzás valamely szakaszában elfogyasztja a hímet –, gyakori jelenség a pókok körében, különösen a törpepókoknál (Theridiidae), keresztespókoknál (Araneidae) és óriás keresztespókoknál (Nephilidae)1. Ezt a hímek alapvetően igyekeznek elkerülni,…

A futórákfélék (Ocypodidae) közé tartozó, integetőrákoknak nevezett Uca fajok és rokonaik a tengerek árapályzónájában élő, félszárazföldi életmódot folytató, gyakran feltűnő, élénk színezetű rákok1. A hímek jellegzetessége, hogy az első pár járólábuk2 egyikének ollója – vagy a jobb, vagy a bal…

Néhány másodlagosan vízi életmódú csoport (pl. cetek) kivételével az emlősök ujjainak végén – csakúgy, mint más négylábú gerinceseknél (Tetrapoda) – jellemzően különféle szaruképletek (ungues), azaz karmok vagy ezek különböző módosulatai (pl. paták, félpaták, körmök) találhatók1,2. A karmok…

A kaszáspókok (Opiliones) és a pókok (Araneae), bár a magyar nevük ezt sugallja, nem állnak egymással közelebbi rokonságban1. Míg a pókok az ostorlábúakkal (Amblypygi), ostorfarkúakkal (Uropygi) és a rövidszálfarkúakkal (Schizomida) együtt alkotják a Tetrapulmonata kládot a skorpiókat (Scorpiones)…

Attól a pillanattól kezdve, hogy kikelnek a tojásból és elkezdenek táplálékot keresni, a lepkék lárváinak, azaz a hernyóknak számos nehézséggel kell szembenézniük1. Nemcsak hogy ki vannak téve az időjárás viszontagságainak (pl. szélnek, esőnek, a hőmérséklet ingadozásainak) és le kell küzdeniük a…

Közel 400 ezer fajjal a bogarak (Coleoptera) képezik a rovarok legnépesebb csoportját, ezzel az ismert rovarfajok csaknem 40%-át, a leírt állatfajok pedig közel 25%-át téve ki1. Bár ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második rovarfaj bogár, továbbra is érdemes észben tartani a jól ismert – és…

A világ egyik legmérgezőbb halaiként számon tartott kőhalak (Synanceia spp.) az indopacifikus régió sekély, partmenti vizeiben élő, akár 35-50 cm-esre is megnövő, lomha mozgású, lesből támadó („sit-and-wait”) ragadozók. Névadó jellegzetességük, hogy bőrük színezetének és textúrájának, valamint a…

A nőstény foltos hiénák (Crocuta crocuta) egyik igencsak szembetűnő anatómiai jellegzetessége, hogy a külső nemi szerveik erősen hajaznak a hímekére1,2. A csiklójuk ugyanis jelentősen megnagyobbodott, és a hímek péniszéhez hasonló erekcióra képes („álpénisz”), míg a szeméremajkaik összenőttek,…

A ma élő „modern” kétéltűeket, azaz a csupasz kétéltűeket (Lissamphibia) három csoport képviseli: a lábatlan kétéltűek (Gymnophiona), a farkos kétéltűek (Caudata) és a farkatlan kétéltűek, más néven békák (Anura)1. Közülük a lábatlan kétéltűek tekinthetők a legősibbnek, ők alkotják a farkos és…

Az igencsak beszédes tudományos névvel rendelkező, Izraelben őshonos Harpactea sadistica egy apró termetű fojtópókfaj (Dysderidae), és jelenleg az egyetlen ismert csáprágós, amelyre ún. traumatikus inszemináció jellemző1. Ez a megtermékenyítésnek az a sajátos módja, amikor a hím nem „hagyományosan”,…